Az alapjátékban, az eddigi DLC-k mindegyikében. Zombikkal, őrült, a saját hadseregét sem éppen szerető tábornokkal, elképesztően vicces és ironikus jelenetekkel, a kettő közé ékelt borzalmas arénában játszhattunk. Borderlands-tulajnak lenni a kiadás után nagyon jó dolog. Volt. Eddig. Ha valamit nagyon el lehet rontani, akkor ezt most nagyon sikerült – a Claptrap’s Revolution papíron remek és zseniális ötletnek tűnt, a gyakorlatban azonban unalmas és borzalmas lett.
Főleg akkor, ha sokat Borderlandseztél már. Ha a kiegészítők zömét láttad, végigvitted, ha a karaktered feltornásztad a maximum szintre, ha szinte megállíthatatlan voltál eddig. Kincs van, de általában a már meglévő, a magas szintedhez igazodó fegyverek jobbak. Ellenfelekből van bőven, maroknyi XP-t is kapsz értük, de az a levegőbe megy – hiszen jelenleg nem kerül bele a központi kasszádba. Pénzt találni fogsz dögivel, a ládák általában több kötegnyi tízezresekkel vannak teli, de ha már a 61. szint felé jársz, jó eséllyel rég kiakadt a számláló és még ha meg is halsz, akkor se buksz semmit.
Pedig Pandora bolygóján forradalom van, vagy inkább lázadás: a Claptrapek úgy döntenek, hogy elég volt az ember-uralomból. Ők úgysem vizelnek, nem véreznek, nem éreznek fájdalmat és amúgy is dögösebbek, mint bármelyik húsköteg. Úgyhogy fellázadnak, szétterjesztik a mesterséges testrészeket a világban, átformálják az eddigi ellenfeleket kiborgformára, aztán uccu neki, rohadjon meg minden Vault-vadász.
Ha nem is a túlerő miatt, de a keserű unalom következtében ez így is lesz – a Borderlands DLC-kben az a jó, hogy mindig van valami, ami drasztikusan lerontja az élményt. A Zombie Islandben a jelzés nélküli és a küldetés felvétele után is monoton/ötlettelen agy-gyűjtögetés; az Underdome-ban az, hogy sokszor három órán át tartott egy-egy aréna, kilépni pedig nem lehetett belőle; a Knoxxban az, hogy hiába volt gigászi a terület, teleport-pontból csak egy volt, így a küldetések közötti 20 perces autózás elkerülhetetlen volt.
Na most ha ezeket eddig utáltad, akkor a Claptrapben megkapod mindet. Igaz, itt járműbe nem pattansz és arénában sem küzdesz, cserébe minden egyes alkalommal kénytelen vagy gyalog átszelni a hatalmas távolságokat, ráadásul az első öt küldetés a Zombie Islandből átemelt gyűjtögetés, csak most nem agyak, hanem alkatrészek után. Őrült, kifacsart és leköpött karakterekkel. Az egykoron csak mérsékelten zakkant, de azért a földön járó Tannis dokiból bármiféle indoklás nélkül kényszerzubbonyba illő őrült lett, a kiborgosított főellenfelek pedig a legkisebb mértékben sem emlékeztetnek önmagukra.
Arénaharc, arénák nélkül, unalmas, csőszerűen felépített és rettenetesen felejthető helyszíneken. Nem túl kreatív, kezdetben viccesnek tűnő, később rettenetesen idegesítő Claptrap beszólásokkal, ismételten teljesen üres, kihalt és érdektelen, kereken három plusz egy NPC-vel rendelkező központi várossal, na meg a régmúlt idők emlékeivel.
Összességében ez a DLC csak arra jó, hogy túléljük a Borderlands 2 megjelenéséig.
TOVÁBB A LETÖLTÉSEKHEZ---> |
